Nagy problémának látom, hogy lassan semmihez sincs közünk közterületen. Képekkel beszélni, szabadon plakátolni, fontos vagy egészen lényegtelen dolgokat alapvető emberi szükséglet és jog kellene legyen. Vezesse vissza ezt Józsefváros elsőként Budapesten.
Budapesten nagyon hiányzik az, ami a világ számos nagyvárosában adott, hogy a vizuális kultúra az utcán, közterületen plakátok formájában is jelen legyen. Legális, már kialakításában is reflektív, térhez alkalmazkodó (faszerkezetű) plakátolási helyeket szeretnék három helyen,- a Blaha Lujza tértől a Teleki térig -, a Népszínház utcán végig. A szabad, önkifejező, gondolkodó társadalmakban jelen van ez a médium az utcán. Lehetőséget adna helytörténeti mesélésre, korábbi fotók, személyek, portálok felidézésére, irányított módon vagy individuálisan. Lehetőséget adna a kerületben (vagy nem a kerületben) működő művészek, alkotók, vagy bárkinek a kiprintelt munkáit bemutatni. Önálló életre kelne egy olyan felület, egy olyan szabadsági fok a közösségnek beszélni, amely egyedülálló lenne a városban.
1., Közterület kijelölése 2., Három hordozófelület megtervezése és kivitelezése (lehetőség szerint legyen ez is olyan művészeti csoport által akinek van ebben gyakorlata és maga a tárgy/hordozó felület is design értékkel bír, például az Auworkshop ilyen kollekítva) 3., Első vizuális felültés, esetleg a Józsefvárosi Múzeum bevonásával, esetleg egy helyben alkotó fotós egy sorozatával, mint Stalter György, esetleg olyan print műhely bevonásával, aki itt dolgozik, mint a Hurrikán Press
Mindenkit kapacitálni lehet, hogy ragasszon, tervezzen, nyomtasson, vagy csak járja végig a három helyszínt, miközben besétál a Blaháról a Telekire. Erre rá lehetne szervezni egyéb, tértudatos, vagy térhasználatot elmélyítő gyakorlatokat.
