A Horánszky utca 1. nem csupán lakóház, hanem a magyar irodalomtörténet egyik emlékhelye. Radnóti Miklós a Bori notesz első oldalán ezt a címet jelölte meg: ide kérte visszajuttatni verseit, amennyiben ő maga már nem térhetne haza. A notesz a benne szereplő kézírással később a költő azonosításának egyik legfontosabb dokumentuma lett.
A notesz első oldalán öt nyelven szerepel a kérés, a megtaláló juttassa vissza a füzetet „Magyarországra, Ortutay Gyula egyetemi tanár címére: Budapest VII., Horánszky utca 1”. Ez a rövid bejegyzés ma már nemcsak instrukcióként, hanem a költő utolsó üzeneteként is olvasható.
A tervezett emléktábla ezt a történetet kívánja láthatóvá tenni a ház homlokzatán egy kortárs, visszafogott formában.
A koncepció két egymás mellé helyezett táblából áll:
• egy világos, fehér betonlapból, amelyen a Bori notesz eredeti kézírásos oldalának negatív lenyomata jelenik meg;
• egy sötét betonlapból, amely a szöveget nyomtatva ábrázolja és mesél a notesz történetéről és annak kapcsolatáról a Horánszky utcai házzal.
A két anyag és szín kontrasztja egyszerre utal az emlékezés törékenységére és a történelmi súlyra. A kézírás személyes közelséget teremt, míg a nyomtatott szöveg segíti a történet megértését a olvasó számára. A két tábla szerény méretű, mint maga a notesz, mégis jelentőségteljes.
A ház egy összetartó közösség otthona. A lakók fontosnak érzik a ház kulturális múltjának. megőrzését és továbbadását. Az épület előterében jelenleg is látható olyan fotó, amelyen Radnóti szerepel baráti társaságával. A fotók a ház történeti emlékezetét őrzik, és a lakóközösség gondoskodását jelzik.
Radnóti szeretett itt tartózkodni, a ház szellemi és emberi kapcsolódási pontot jelentett számára. Az emléktábla ezért nem csupán egy történelmi adatot jelölne, hanem egy személyes és emberi kötődést is.
A projekt célja, hogy ezt a történetet közérthető, méltó és kortárs formában tegye láthatóvá Józsefváros lakói és az arra járók számára.
