Az utcák tisztán- és rendben tartása túlmutat azon, amit a kerületi takarítók és közteresek kapacitásai bírnak, így hosszú távon csak a lakók edukálása lehet megoldás. Afelől kevés illúzióm van, hogy aki hajlamosabb szemetelni/kutyapiszkot otthagyni, rendbontani, tilosban parkolni stb. nem fog jelentkezni erre a programra sem, de ha annyit elér, hogy a jelentkezők inkább rászólnak a jövőben a szemetelőkre, esetleg felszednek egy-egy eldobott bármit, már beljebb vagyunk.
Láthatatlan emberek takarítják a ‘nappalinkat’, áthatatlan emberek figyelnek a rendre, és csak akkor vesszük észre a munkájukat, amikor épp nincs elvégezve (vagy ezt hisszük). Itt az ideje, hogy egy napra mindenki közterületi takarító vagy épp közteres legyen: a kerületi lakosok jelentkezhessenek egy napi önkéntes munkára, amikor beosztják őket egy-egy takarító vagy közteres (vagy akár csősz vagy hasonló feldatokat ellátó önkormányzati dolgozó) mellé, akivel ledolgozzák a napot. Régi igazság, hogy azt a rendet értékeled igazán, amit te pakoltál össze – lehessen meg minél több embernek az az élménye, hogy egy kicsit ő is összepakolt a saját lakókörnyezetében, és még talán az önkormányzati dolgozók megbecsültésgét is lehetne javítani.
Igazából szervezési költsége van, anyagi talán kevés. De érdemes lenne valamilyen formában érdekeltté tenni ebben a ‘játékban’ a kerületi dolgozókat (akik a macera jó részét vállalják) pl. ajándékcsomaggal vagy egy jó ebéddel. Az önkéntesek pedig kaphatnának egy jól festő láthatósági emlékpólót, amit aztán menő lenne hordani.
Önkéntes munkával és nyitottsággal.
Az ötletet csak részben tudjuk befogadni, a Józsefvárosi Közterület-felügyelet munkájába önkéntes bevonását nem javasoljuk.