A kezdeményezés egy alulról szerveződőközösségi mozgalom része, amely a pazarlás csökkentését, a közvetlen emberi segítségnyújtást és a fanntartható életmódot helyezi középpontba.Az első hasonló „Ajándékdoboz” Adományozó pont 2015-ben jelent meg Budapesten az I. ker. Mészáros u-ban magánkezdeményezésre, és hamar népszerű lett- erről több hírportál is beszámolt (24.hu, Dívány). A program később Zuglóban kapott intézményi támogatást, ahol az önkormányzat maga állított fel hasonló „Ajándékdobozokat”.
A józsefvárosi javaslat célja, hogy a kerület több forgalmasabb, jól megközelíthető pontján fedett, időjárásálló, nyitott gardróbszekrényhez hasonló adományozó pontok jelenjenek meg, ahol a lakosok a használt de jó állapotú, már nem használt tárgyaikat, ruhákat, könyvet, játékot, kisebb háztartási eszközöket hagyhatnak ott, mások pedig ingyen elvihetik. A pontok mellé minden esetben kikerülhetne egy információs tábla a használat szabályival és az újrahasználat lehetőségeivel. Fotocellás lámpa beszerelése is szükséges lehet.
A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy, a lakók nagy része kulturáltan és lelkesen használja ezeket a pontokat, sőt: sokan spontán módon részesülnek azok gondozásában is, szemmel tartják a szekrényeket, figyelnek a rendre és jelzik ha probléma merül fel.
A kezdeményezés tehát nem csak praktikus megoldás a felesleges tárgyak újrahasználására, hanem élő közösségi tér is, amelyben az arra járók könnyen kapcsolatba lépnek egymással és gyakorolhatják a társadalmi és közösségi felelősségvállalást.
Segítene a lakosoknak megszabadulni a feleslegessé vált, de még használható tárgyaktól felelős módon. Csökkentené a szeméttermelést, elősegítené az újrahasználatot és elérhetőbbé tenné az alapvető tárgyakat a rászorulók számára. A közösségben élés érzetét is erősíti az interakcióban és egymással való segítségnyújtáson keresztül. AZ egész évben folyamatosan működő adományozó pontok hozzájárulhatnak ahhoz is hogy a lakosok ne kizárólag a lomtalanításra támaszkodjanak, hanem folyamatosan, tudatosan ossza meg felesleges, de használható tárgyait a szomszédságban élőkkel, kötetlenül. A rendszer nyitott, folyamatos mozgásban van: ami az egyik embernek teher, a másiknak kincs.
Tapasztalatból lehet tudni, hogy ezek a pontok nem csak tárgyak cseréjét segítik, hanem spontán interakciók, rövid beszélgetések, informális kapcsolódások terei is. Ez a fajta szocializációs színtér különösen értékes egy olyan városi környezetben, ahol az emberek gyakran elszigetelten élnek egymás mellett. Az adományozó pontok a közösségépítés rejtett motorjaként is működnek.