Úgy vélem, a közösségi költségvetés egy részét arra kellene használni hogy rövidtávú munkalehetőségeket biztosítsanak a kerületben élő munkanélkülieknek.
A JGK hasonló feladatot lát el, azzal a különbséggel hogy hosszútávú munkalehetőséget kínál, mely sokkal nagyobb összeget igényel (ahol az „összeg” egy adott személy adott munkahelyen betöltött szerepének teljes életciklusát fedező anyagi ellenszolgáltatás, mind a személy, mind az adóztató és egyéb szervek felé).
A hosszú ideje munkanélküliségben élőknek már az is sokat számíthat ha akár egy hétig ismét tudnak dolgozni (ki tudja mekkora kihagyást követően). Ezáltal hasznosnak érezhetik magukat és rövid időre ismét kenyérkereső szerepbe kerülhetnek. Ez azért is fontos, mivel szégyent érezhetnek családtagjaik, ismerőseik előtt munkahely szerzésére való képtelenségük miatt. Az alacsony önbizalom tovább csökkentheti a munkahelyre való felvétel esélyeit, főleg ha magasak a munkáltató elvárásai.
Akár egy rövidtávú, alacsonyan fizető munka is lehet olyan, amire büszkék lehetnek a számukra fontos emberek előtt. Ez az önbizalom-többlet segíthet a következő munkalehetőség megszerzésében (mely már potenticálisan nem az önkormányzat által kell, hogy biztosítva legyen).
Egy hosszabb távú munkalehetőség kételyeket ébreszhet a szükséges kompetencia, illetve hozzáállás meglétével kapcsolatban. „Vajon ha évek óta nem dolgoztam, és így elszoktam attól, hogy betartsam egy ilyen közeg szabályait, ne felejtsek el felkelni minden reggel, adjak meg bizonyos személyeknek egyfajta hierarchiából fakadó tiszteletet stb, képes leszek-e ezt fenntartani huzamosabb ideig? Lehet, nem is érdemes belekezdenem, mert ha néhány hónap után kirúgnak, az nagyobb szégyen lenne mintha el sem kezdtem volna.”
Tájékoztattak róla hogy létezik felzárkóztató program a kerületben, mely az érettségi megszerzésére irányul, de nem hiszem, hogy ez fedi a munkanélküliek nagy részének szükségleteit. Egyrészt nem biztos hogy magasra értékelik a hosszútávú befektetéseket. Az is lehet, hogy túlbecsülik az erőfeszítést ami egy ilyen programban való részvétel ára lenne, és alábecsülik hozadékát. Az a tény, hogy a programban való részvétel nem garantálja az érettségi megszerzését, tovább csökkenti az észlelt megtérülést.
Az érettségi megszerzésére való buzdítás egyesekben a sértettség érzetét is keltheti. Megalázó lehet azt éreznie az egyénnek hogy visszaülni kényszerül az iskolapadba 30-40-50 évesen. „Úgy tesznek, mintha nekem kellene kompromisszumokat hoznom ahhoz, hogy megint dolgozhassak. Miért ne lehetne munkám alanyi jogon? Nem akarok megtanulni új dolgokat, csak dolgozni szeretnék.”
Rövidtávú lehetőségként szolgálhatna bármilyen felújítási vagy karbantartási munkálat, közterületek tisztítása, építőanyag vagy egyéb pakolása, alacsony érintettségű szociális munkák (például kérdőívezés), egyszerű adminisztráció, illetve egyebek, melyek általában rendelkeznek betanítást nem vagy csak kis mértékben igénylő szerepkörökrel, és nem társul hozzájuk nagy felelősség. Akár a részvételi költségvetés keretében megvalósított projektek is ennek jó táptalajai lehetnének.
Munkanélküliség
Adminisztráció, projektek
Munkaerőként, önkéntesként (mint koordinátor, adminisztrátor, szociális munkás)
Az ötlet összhangban van a kerület és cégeinek megközelítésével, egy ilyen program kialakítása ugyanakkor nem illeszthető a részvételi költségvetés kereteibe, hiszen a célja éppen a hosszú távú, kiszámítható ajánlat lenne, a részvételi költségvetés pedig csak határozott időre, jelentős fenntartási költségek nélkül tud forrást biztosítani programokra. A felvetést ugyanakkor továbbítjuk az illetékes döntéshozóknak és cégvezetőknek megfontolásra.