Tikkasztó, nyári vasárnap délután. Magukra még adó turisták még a régi homlokzatokat látszanak nézni a téren, valójában a kávézót sasolják; gyerekesek párolognak a játszón; idősebbek próbálnak hűsölni a szökőkútban fürdő galambok látványában. Egyszer csak zörgés-kopogás és a kiabálás „megjött a szóóóóóóódááááás, itt a szóóóóóóóóóódavííííííz!” és begörög egy lóvontatta kocsi a térre, megrakva hideg szódásüvegekkel. A roham megindul.
Legyen szódás a kerületben! A II. kerület mintájára (Buda Szóda) a nyolcnak is lehetne saját szódája – hol, ha nem itt? – de ami még fontosabb, saját, eredeti szódáskocsija is, aminek a zörgését már messzi utcákról lehet hallani, amire kiszaladna, aki szódát akar venni, ami még a kukásautónál is nagyobb izgalom lenne a gyerekeknek, nosztalgia az időseknek, a legújabb szelfi-spot a turistáknak és egy kedves, emberi (állati) élmény mindenkinek. Stílszerűen a Liss volt üzlethelysége lehetne a szikvízüzem, és az NKE-n van is istálló; annyival minimum jön az egyetem, hogy befogadja, és nem veri a szódás lovat…
Semmi konkrétat. Városi elidegenedés, szürke hétköznapok, betondzsungel, materiális élmények hiánya stb.
Szódaüzem (ez talán kb. piaci alapon megoldható), brandépítés és marketing, szódáskocsi, ló (a fenntartási költségeit ugyan vállalja fel az NKE).
Aktív és lelkes vásárlással, a ló kényeztetésével (ha igényli).
A tevékenység nem önkormányzati feladat, profitorientált vállalkozási tevékenységként képzelhető el fenntartható módon, ilyen tevékenységre az önkormányzat cégeinek jelenleg nincs kapacitása. Saját üzemeltetésben ez jóval meghaladná a részvételi költségvetés pénzügyi keretét, de az önkormányzat (a részvételi költségvetésben nyújtható egyszeri) szubvenciója sem jelentene garanciát arra, hogy a kerületben a tevékenységet valamely vállalkozás vállalná és a szódaüzemet működtetné, emiatt az ötlet megvalósítása bizonytalan volna.